6. fejezet ~

*Kai szemszöge*

Amikor a folyó parton ültünk egyszerűen nem tudtam másra figyelni, csak Hyerim-re. Annyira szép volt....és ahogy a lenyugvó napfény megcsillogtattam arcát, és ahogy beszélt...csak úgy ittam a szavait. Hihetetlen! Ez az érzés nekem még nagyon új. Azt hiszem szerelmes vagyok, de félek, hogy nem tudom neki bevallani, pedig ez most egy remek alkalom lehetne rá.
-Szedd már össze magad, te gyáva nyúl! - gondoltam magamban, és összeszedtem minden bátorságomat.
-Hye, figyelj! - szólítottam meg végre, de nem tudtam folytatni...egyszerűen nem voltam rá képes.
-Azért próbáld meg! - mosolygott Hye aranyosan.
Végre belekezdtem, de úgy éreztem, hogy ő nem nagyon akar hinni nekem. Úgy gondolja, hogy most is csak arra megyek ki, hogy behúzhassak magamnak még egy strigulát. De most nem.
-Van valaki, akiért szívesen megváltozom. - néztem mélyen a szemébe, majd megcsókoltam.

*Hyerim szemszöge*

Kai csókja hideg zuhanyként ért. Nem tudtam mit csinálni, annyira jól esett ez most, hogy kénytelen voltam visszacsókolni. Csókja édes volt. Beletúrtam dús hajába, miközben ő az arcomat símogatta. Levegő hiányában váltunk el egymástól. És bekövetkezett, amitől a legjobban féltem.
-Ennyit arról, hogy nem hagyom magam elcsábítani. - mérgelődtem magamban.
Pár könnycsepp gördült le az arcomon, ha csak arra gondoltam, hogy én is csak egy éjszakára kellek neki. Én nem akarom ezt. Nagyon megtetszett nekem ez a fiú.
-Hé, minden rendben? - törölte le a könnyeimet Kai. - Ne haragudj, én....én egy hülye vagyok. Sajnálom!
-Kai én...
-Tudom, tudom. nem hiszel nekem. - vágott a szavamba. -Pedig ez most tényleg nem az, amire gondolsz.
-Én csak...nem akarok...szóval én csak egy átlagos lány vagyok. Egy olyan fiú, mint te nem érdemel meg egy olyan lányt, mint én. - hadartam még mindig könnyeimmel küszködve.
-Igazad van, te túl jó vagy hozzám. - hajtotta le a fejét. -Nem érdemellek meg.
-Nem akarok egy lenni a sok közül.
-Te nem egy vagy a sok közül. Te vagy az egyetlen a sok közül. - nézett mélyen a szemembe, megnyomva az 'egyetlen' szót. Ezen a mondatán elmosolyodtam, és a könnyeim még jobban kezdtek el hullani.
-Ne sírj már! - törölte le ismét a könnyeimet Kai, majd finoman megcsókolt.

*Sehun szemszöge*

Este olyan 8 körül érhettem haza. Mindenki a nappaliban volt és a TV-t bámulta.
-Sziasztok! - köszöntem oda nekik, majd miután visszaköszöntek, elindultam a fürdőbe.

*Hyerim szemszöge*

-Szerintem a többieknek nem kellene még megtudniuk. - mondtam Kai-nak miközben a fiúk lakása felé tartottunk.
-Miért? Félsz, hogy hogy hogyan reagálnak? - húzott magához Kai, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Pontosan. - mondtam határozottan, mire Kai csak furán nézett rám. Adtam puha ajkaira egy hosszú puszit, majd bementünk a házba.
-Sziasztooooook! - rohant felénk Channie. - Hol voltatok?
-Öhm...... - hirtelen nem tudtam mit mondani.
-Csak elmentünk sétálni, mert Hyerim már rég járt itt, és felfrissítettük az emlékezetét. - mosolygott Kai.
-Na de egész nap? - szólalt meg végül Baek is. -Tényleg csak sétáltatok? - vigyorgott gyanakvóan.
-Tényleg! - vágtuk rá egyszerre Kai-val.
-Na, ha nincs több kérdés, akkor én megyek is, nagyon elfáradtam. - mondtam, majd megindultam a felfelé.
Éppen a fürdőbe készültem, abban a hitben, hogy nem lesz bennt senki, mivel mindenki lennt volt.
Amikor benyitottam, hirtelen kénytelen voltam felsikítani, és becsaptam az ajtót magam mögött.....

5. fejezet ~

Reggel arra ébredtem, hogy Channie és Beak kergetik egymást.
-Ti már megint birkóztok? - álltam meg a lépcsőn.
-Bacon el akarja venni a telefonomat. Nem akar békén hagyni. - mondta Chanyeol Baek elől menekülve.
-De egy csaj írt neki, és neme akarja elmondani ki az. - nyöszörgött Baekhyun.
-Gyerekek. - sóhajtottam, és elindultam volna vissza a szobámba, amikor beleütköztem Kai-ba.
-Jó reggelt! - mosolygott.
-Jó re... - mondtam volna, de Suho kijött a szobájából.
-Ilyenkor bezzeg fel tudsz kelni, amikor nem kell menni dolgozni?! - paskolta meg Suho Kai vállát.
-...gelt! - fejeztem be az előbb elkezdett mondatomat.
-Kész a reggeliiiiii! - ordított a konyhából Kyungsoo.
Suho már az asztalnál ült. Chanyeol és Baekhyun is befejezték a kergetőzést, és ők is helyet foglaltak.
-Menjünk mi is! - javasoltam, és indultam is volna le, de Kai megfogta a karomat.
-Áll még a tegnapi programm? - kérdezte.
-Persze. Megreggelizünk, aztán mehetünk is. - mosolyogtam, majd újra elindultam, mostmár Kai-val együtt. Mi is leültünk az asztalhoz.
-Sehun hol van? - kérdeztem, mert őt nem láttam.
-Valami csajnál aludt. - mondta Kyungsoo.
-És mikor jön haza? - kérdezősködött Suho.
-Mivel ma szabadnapunk van, valószínűleg csak valamikor estefele.
-Vagy holnap reggel. - vigyorgott Kai.
-Te már csak tudod. - nézett furán Baek Kai-ra.
-Te meg miről beszélsz? - kérdezte Kai.
-Te is minden szabadnapunkon más csajjal vagy.
Erre én sikeresen félrenyeltem a kakaómat, amitől fulldokolni kezdtem.
-Jól vagy? - veregette meg bátyus a hátam.
-Persze...jól vagyok. - köhögtem tovább.
-Mi lett a kezeddel? - kérdezte aggódva.
Kai-val összenéztünk, és elmosolyodtunk mindketten.
-Áh semmi, csak tegnap mosogatás közben elvágta az egyik kéz. Nem figyeltem. Semmiség az egész. - mosolyogtam.
Miután mindenki megreggelizett, összepakoltunk, és mivel nekem még mindig be volt kötve a kezem, ezért most D.O mosogatott. Én pedig felmentem készülődni.
Épp a táskámba pakoltam bele, amikor megpillantottam Kai-t az ajtóban.
-Mehetünk? - kérdezte.
-Mehetünk. - mostmár kész vagyok, minden megvan.
Lennt a nappaliban nem volt senki, gondolom elvonult mindenki a szobájába. Legalább nem kell magyarázkodnunk, hogy hova megyünk ketten. Azzal majd ráérünk, ha hazajöttünk.
Amikor sétáltunk azon gondolkoztam, hogy vajon Kai miért pont velem tölti a szabadnapját. Aztán eszembe jutott, amit Baek mondott reggel, hogy minden szabadnapot más csajjal tölt. Hirtelen megtorpantam, mi van ha ez egy randi? Mi van ha engem is fel akar szedni? És ha megkapja, amit akar, eldob, mint egy rongyot?!
Na ne, ezt nem fogom hagyni. Bármennyire is vonzódom hozzá, egy olyan fiúnak, mint  Kai, nem fogom megadni ezt az örömöt. Nehogy azt higgye, hogy bárkit megkaphat. - merengtem el gondolataimban.

***********

Ez a nap nagyon gyorsan eltelt, rengeteg helyen voltunk, vagy fél Seoul-t bejártunk. Nagyon jól éreztem magam Kai-val, de tudtam erősnek kell lennem.
Este olyan 7 óra körül már kezdett sötétedni, mi pedig a Han-folyó partján megpihentünk egy kicsit.
-Olyan jó itt, itt minden olyan más...nem olyan, mint Londonban. Ott mindig csak az a nagy nyüzsgés, itt pedig minden olyan....nyugis. - meséltem.
-Miért voltál Londonban?
-2 éve mentem ki, nem tetszett az itteni suli, így gondoltam Angliában jobb lesz....de nem így lett...
De mindegy, ne beszéljünk most erről, olyan szép a naplemente. - mondtam, majd egy kicsit összerezzentem, mert már eléggé kezdett hűvösödni.
-Fázol? - kérdezte Kai.
-Hát... egy kicsit, de kibírom. Nem vészes. - mosolyogtam, majd Kai levette az ingét és rámterítette.
-Te nem fogsz így fázni? - kérdeztem, mikor megláttam, hogy egy szál atlétában ül mellettem.
-Nem. Szerintem nincs annyira hideg. - karolta át a vállamat. A szívem egyre hevesebben vert, még bírtam, de tudtam, nem sokáig bírok neki ellenálni.
-Köszönöm! - mondtam, majd Kai adott egy puszit a homlokomra.
-Hát ezt nem hiszem el. Ez a srác teljesen kikészít. - gondoltam magamban.
Így átkarolva ültünk egymás mellett, és gyönyörködtünk a tájban...vagyis csak én, mert Kai éreztem, hogy egész végig csak engem nézett.
-Hiába próbálkozol, engem úgysem kaphatsz meg. - gondoltam. Bár az igazat megvallva irtó helyes srác.
-Hye, figyelj... - szólalt meg hirtelen Kai. -Emlékszel, hogy tegnap este mondani szerettem volna neked valamit?!
-Öhm....igen?!
-Tudod ez annyira más, annyira fura, hogy...
-Hogy? - fordultam felé.
-Mindegy haggyuk! - vette le rólam Kai a karját.
-De mondd nyugodtan. - néztem gyönyörű szemébe, miközben megfogtam a kezét.
-De nem megy. - szomorodott el. -Egyszerűen nem vagyok rá képes.
-Azért próbáld meg. - győzködtem, pedig valahol éreztem mit akar mondani.
-Tudod...amikor legelőször megláttalak, én már akkor tudtam, hogy te más vagy.....más mint a többi lány...
-Jaj ugyanmár Kai! Ezt mégis hány lánynak mondtad már. - akadtam ki egy kicsit.
-Igazából még senkinek se, mert te vagy az első olyan lány, aki iránt így érzek.
-Huh. És amit reggel Beak mondott? - kezdtek gyűlni a könnyek a szemembe, de még elég erősnek éreztem magam, úgyhogy nem sírtam.
-Tény, hogy elég kicsapongó életet élek, de....de szeretnék ezen változtatni.
-Mert az olyan könnyen is megy. Ugye?
-Van valaki, akiért szívesen megváltozok. - mondta teljes komolysággal, majd hirtelen megcsókolt.....

4. fejezet ~

Amikor benyitottam, meghallottam Kai halk szuszogását. és olyan édesen aludt, hogy nem volt szívem őt felébreszteni. Leültem mellé az ágyra, és hosszú percekig csak bámultam. Amikor elkezdett mocorogni, akkor kezdtem el ébresztgetni.
-Jó reggelt! - köszöntem először halkan, miután semmi változás nem történt, kicsit erőt vettem magamon.
-Kai, ébresztőőőőő! - mondtam az előzőnél jóval hangosabban, de erre sem reagált.
-Még hogy téged könnyebb felébreszteni! - morogtam, majd megfogtam az egyik földön lévő párnát, és teljes erőmből hozzávágtam.
-Héééé, normális vagy? Mégis mit kép... -mérgelődött Kai, aki miután meglátott engem finomabbra vette a stílust.
-Ne haragudj, csak nem szeretem, ha felébresztenek. - mentegetőzött.
-Aish, Kim Jongin! Még mindig az ágyban vagy?! - mérgelődött Suho az ajtóban. - Másfél óra múlva fellépésünk lesz. Emlékszel? Ne szedd össze magad és irány reggelizni! A többiek már farkas éhesek, és mindenki csak rád vár. - oktatta ki Suho Kait, aki egyből készülődni is kezdett.
-Öhm... asszem én is le megyek a többiekhez, te pedig jobb, hogyha sietsz, Suho már nagyon mérges és a kaja is kihűlt már. - mondtam.
-Igenis főnök! - intette egyet Kai, én pedig kimentem a szobából.
Alig 10 perc múlva már mindenki az asztalnál ült és jóízűen falatozott. Amikor végeztünk az evéssel bátyussal összepakoltunk, én pedig indultam mosogatni. A fiúk már indultak is a dolgukra, én pedig egyedül maradtam otthon. A nagy nyüzsgést most csend és béke váltotta fel. Leültem egy kicsit tévézni, majd megbeszéltem egy találkát a barátnőimmel., de hamar elindultam haza, mert gondoltam meglepem a fiúkat egy kis vacsival. Amikor hazaértem felhívtam Kyungsoo-t,  aki azt mondta, hogy vacsira hazaérnek. Én pedig neki is álltam. Hamar kész lettem , így volt időm megteríteni is, majd mikor mindennel végeztem leültem a TV elé. Fél óra múlva már jöttek is a fiúk.
-Micsoda mennyei illatok. - mondta Kai, mikor belépette az ajtón.
-Áhááá, kajaaa! - már ült is le az asztalhoz Chanyeol, majd a többiek is követték.
-Milyen volt a ami nap? - kíváncsiskodtam.
-Áh, csak a szokásos, fellépés, próba, fotózás stb. - legyintett Suho.
-Akkor gondolom alaposan elfáradtatok. - kérdeztem, mint aki nem tudná.
Lassan mindenki befejezte az evést, szépen megköszönték, majd mindenki elvonult a szobájába pihenni. A mosogatás megint csak rám maradt.
-Segítsek valamit? - jött oda hozzám D.O
-Nem, nem kell. Menj nyugodtam, pihenj le te is. - mosolyogtam, majd ezzel ő is felment.
-Már megint te mosogatsz? - mondta Kai és kivette a hűtőből a narancslevet.
-Haaa Kai, de megijjesztettél!
-Ne haragudj, nem szokásom szép lányokat ijjesztgetni. - mondta miközben felült a pultra, pont a mosogató mellé.Én csak furcsán néztem rá, ami természetesem szemet is szúrt neki.
-Zavarlak? - szürcsölt bele az italába.
-Nem, dehogy is....haggyuk. - mosolyogtam zavartan.
Majd Kai elindult vissza a szobájába...vagyis csak azt hittem. Kai hirtelen ötlettől vezérelve átkarolta derekamat, majd fejét a vállamra tette. Én éppen egy tányért tettem a helyére, ami miután váratlanul ért az előbbi, sikeresen kicsúszott a kezemből, összetört, és szerencsétlenségemre még a kezemet is elvágta.
-Áuuuu! - kiáltottam fel.
-Jézusom! Nem haragudj rám. Én.....nem is....én most hozok egy kis fertőtlenítőt. - mondta Kai, majd elkezdett a fiókban kotorászni, én pedig megpróbáltam feltakarítani a törött tányért.
-Ne, hagyd csaj, majd én megcsinálom. - mondta Kai, majd mindketten leültünk az asztalhoz. Ő lefertőtlenítette a sebet, majd gondosan bekötözte.
-Másod állásban orvos vagy? Vagy mi? - fogtam meg lüktető kezemet.
-Hát ki tudja?! - mosolygott sejtelmesen Kai, de hirtelen komolyra váltott tekintete.
-Annyira sajnálom. Én tényleg nem akartam... - nézett rám.
-Semmi baj. Nem a te hibád, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
-De én csak.... - nézett a szemembe. - ...mindegy haggyuk - hajtotta le a fejét.
-Jó, felejtsük el. - simogattam meg a karját, mire válszképpen csak rámmosolygott.
-Figyelj...holnap szabadnapunk lesz, és arra gondoltam, hogy....hogy nincs kedved elmenni valahova? - kérdezte félénken.
-K-k-ketten? - mondtam ki nehezen ezt sz egy szót.
-Hát....igen. - olyan aranyosan mosolygott, hogy kénytelen voltam igent mondani.
Azután Kai feltakarította a tányér törmeléket, én pedig felmentem, gyorsan letusoltam és eltettem magam holnapra....

3. fejezet ~

-Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de D.O mondta, hogy fáj a fejed, ezért hoztam neked egy kis teát. Nekem mindig beválik. - mosolygott aranyosan, majd leült mellém az ágyra.
-Jaj, de édes vagy, köszönöm.
Annyira helyes ez a srác - gondoltam magamban.
Hosszú percekig csak ültünk az ágyon és párszor egymásra mosolyogtunk.
-Nagyon aranyosan szürcsölöd a teát. - törte meg végül Kai a kissé már kínos csendet. Én valószínűleg elpirulhattam, mert Kai egy kicsit felkuncogott. Végül megittam amit hozott és meg is köszöntem.
-Ez most nagyon jól esett.
-Jobban vagy már? - kérdezte Kai.
-Sokkal. Mégegyszer köszönöm, fantasztikus volt.
-Igazán nincs mit, örülök, hogy ízlett. Azt hiszem én most megyek is. Holnap hosszú napunk lesz, s téged sem akarlak tovább zavarni. Pihenj csak. - mondta, miközben alaposan betakart.
-Jóéjt! - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra. Én még köszönni is elfelejtettem neki, annyira elvarázsolt. És azok a szemek...
Pár perc múlva már el is nyomott az álom. Miután sikeresen végigaludtam az éjszakát, reggel olyan fél 7 körül keltem. Nem tudom miért, de nagyon jó kedvem volt. Mikor leértem Kyungsoo már a konyhában tevékenykedett.
-Jó Reggelt! - köszöntem vidáman bátyusnak. - Hát te mit csinálsz ilyen korán?
-Szép jó reggelt! - jött oda D.O egy puszi erejéig. -Reggelit csinálok a jómadaraknak. - kuncogott Kyungsoo. -És te hogy-hoyg ilyen korán?
-Nem tudtam már tovább aludni. - mondtam, miközben töltöttem magamnak egy kis kávét. -Segítsek valamit? - kérdeztem.
-Áh, nem kell, mindjárt kész vagyok. - mondta Kyungsoo. -Egyébként hogy érzed magad? Fáj még a fejed?
-Már nem, jól vagyok. - mosolyogtam. - Akkor majd én megterítek. -mondtam, majd elkezdtem pakolni. Mikor végeztem segítettem Kyungsoo-nak kivinni a kaját.
Egyszercsak Channie jön le a lépcsőn, akinek egy kicsinek nem nevezhető seb díszíti a homlokát.
-Hát veled meg mi történt? - kérdeztem.
-Így jár az, aki szórakozik Byun Baekhyun-nal. - jött le a lépcsőn Baek is, aki látszólag elég büszke volt magára.
-Ezt te csináltad vele? - lepődtem meg kijelentésén.
-Tegnap este Channie és én birkóztunk, és az ágy rosszkor volt rossz helyen...vagy inkább fordítva. - kuncogott. Nekem sem kellett több, én is egyből elkezdtem röhögni.
-Ez nagyon nem vicces. - durcizott Chanyeol, de egy kis idő után már ő is csak nevetett az egészen.
-Látom jó a hangulat. - ült le az asztalhoz Suho is. -Amúgy jó reggelt, már farkas éhes vagyok. - nyúlt volna az ételhez, de Kyungsoo finoman rácsapott a kezére.
-Várjuk meg még azt a két álomszuszékot, még a végén bevágják a durcit, hogy nélkülük kezdtünk el reggelizni. - jelentette ki D.O
-Felkéne ébreszteni őket. - javasolta Baek. Erre mindeni Suho-ra nézett. Nem tudom miért, de nekem is rá tévedt a pillantásom.
-Most miért néz rám így mindeni? - értetlenkedett Suho.
-Te vagy a főnök. - vigyorgott Channie.
-Majd én segítek. - magam is meglepődtem ezen a kijelentésemen, de legalább hamarabb felébrednek. Éppen indultubk fel az emeletre a fiúk szobájához, amikor Channie megszólal.
-Sok sikert! - gondolom ezzel arra célzott, hogy nem valami egyszerű meló kirángatni őket az ágyból.
-Akkor én megyek Sehun-hoz, te pedig próbálkozz meg Kai-val, ő könnyebb lesz. - erre a mondatra összerezzentem, amit Suho is észrevett.
-Valami baj van? Minden rendben?- aggódott.
-Persze. semmi baj. - rámosolyogtam, és elindultam Kai szobája felé....

2. fejezet ~

-Kyungsoo, annyira jó itt. - mosolyogtam késő este lefekvés előtt.
-Ugye? Nagyon jó fejek a srácok, mi? Remélem nem baj, ha itt maradsz egy kicsit. - mondta, bátyus, és összekócolta a hajamat.
-Hé ezt utálom. - morcoskodtam.
-Nem baj. Hiányoztál Hye. - mosolygott és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Te is!
-Hééé, D.O, gyere olvass esti mesét a legkisebb fiadnak! Sehun már itt nyavalyog. - jött ki röhögve az egyik szobából Channie.
-Chano, ne égess a csaj előtt! - ordított bentről Sehun. Ezen nagyon szakadtam a röhögéstől. Kyungsoo röhögve ment be a szobába, én egyedül maradtam kinn a konyhában. Csináltam magamnak egy forró kakaót, és leültem az asztalhoz elkortyolni. Kíváncsi voltam minden esetre, hogy hogyan mesél esti mesét, de nem akartam égetni szegény Sehunt. Annyira cuki srácnak tűnt, és sajnos még egy kicsit be is jött, de tudtam, hogy semmi estere sem lehetek belé szerelmes.
-Hyerim, nem jössz be hozzánk hülyülni? Lécci! - jött ki röhögve Baekhyun.
-Áh, Baekhyun. Inkább nem, kimaradok ebből az egészből. Nem az én műfajom.- mondtam.
-Gyere már, légyszíves! csak marháskodunk! - könyörgött cukin Baek.
-Na oké. - egyeztem bele.
Bennt körbe ültek a srácok, és mindenki röhögött, marhult, meg egyébb vicces dolgot csinált. A legjobb az volt az egészben, hogy Kai-on nem volt felső. Nagyon szégyelltem magam, és ki akartam szaladni a világból, de....de akkor nem igazán volt mit tenni. Kirohanok és megmondom, hogy nem bírok magammal? Nem. Az lenne csak az igazi nagy leégés.
-Öhmm....én....én nem érzem jól magam. - találtam ki gyorsan, és eljátszottam, hogy fáj a fejem.
-Megyek és lepihenek egy kicsit. - dünnyögtem.
- Hye, jól vagy? - kérdezte Kyungsoo, és rögtön odasietett hozzám.
-Nem nagyon. - füllentettem.
Bátyus felkísért egy üres szobába, és megkérdezte, hogy mi a bajom.
-Oppaaa....Ne haragudj, de nagyon fáj a fejem. És...nem bírom elviselni, hogy....áh, mindegy. Inkább alszok egy kicsit. - motyogtam.
-Rendben, vigyázz magadra. Én megyek eszek valamit. Jobbulást! - mondta Kyungsoo, és lement.
Nem nagyon tudtam aludni, egész végig csak a ma este járt a fejemben. Mi van velem? Miért viselkedem így? Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy valaki kopogott az ajtón.
-Szabad! - mondtam hirtelen meglepődésből.
Amikor kinyílt az ajtó Kai-t pillantottam meg, de már volt rajta póló, kezében pedig egy bögre gőzölgő teát tartott...

1. fejezet ~

-Kyungsoooooooo! - ordítottam, amint beléptem a házba.
-Hyeriiiiiiiim! - ordított vissza D.O.
Odaszaladtam hozzá, és a nyakába ugrottam. A többiek csak értetlenül néztek rám. Nem érdekelt.
Annyira hiányzott már a bátyusom, hogy nagyon örültem annak, hogy végre viszontláthatom.
-Tesó! Annyira hiányoztál! - mondta Kyungsoo és megpuszilt.
-Te is nekem!!
Miután kiöleltük magunkat, elmagyaráztam a többi Exo-K-snek, hogy mi a helyzet.
-Aha. szóval te vagy Hyerim, D.O testvére, és idejöttél, mert....mert miért is? - kérdezte Sehun.
-Mert be akar nekem mutatni titeket, és persze már két éve nem láttam Kyungsoot, ezért természetesen őt is látni akartam már egy jó ideje. Fogalmam sincs, hogy kik vagytok, csak azt tudom, hogy egy Exo-K nevű fiúbanda, amiben a tesóm énekel, és azt tudom még, hogy van egy emberke, akit 'Bacon' -nek becéznek. Ennyit tudok rólatok. - mosolyogtam.
-Akkor én vagyok Sehun, én vagyok a legszebb, a legokosabb, a legügyesebb, én táncolok és rappelek a legjobban, és tapadnak rám a csajok. - röhögött a cuki, szöszi gyerek. Persze én is elröhögtem magam. Az egoját leszámítva, tényleg helyes srácnak tűnt.
-Na oké, hagyom a marhaságot. Én vagyok a maknae, azaz a legfiatalabb tag, ha ezt még nem tudod, hogy mit jelent. Szeretek táncolni is, meg rappelni is és egy zseni vagyok matekból!
-Juj, te piszok cuki vagy! - hajoltam meg.
-Köszönöm, köszönöm! - bohóckodott.
Láttam, hogy emelkedett a hangulat. Kyungsoo, azaz D.O bizonyára szeretett ezekkel a srácokkal együtt lenni, mert tök jó fejek voltak. Ráadásul, itt mindenki ismerte őket.
-Akkor....én vagyok Suho, a leader, vagyis a vezető. Ohm...hát, én énekelni szeretek, különösen Baek-kel, és a tesóddal. Szeretek táncolni is, de ha nem szeretnék, akkor is muszáj lenne. Imádom a srácokat, mert olyan jó lehet velük hülyülni, meg tök jó rendesek.....Amúgy én is az vagyok. - mondta mosolyogva.
-Akkor Suho. Szép nagyon a hajad. - hajoltam meg ismét.
-Nyhuuuu! Én, én, én! - ugrált egy göndör hajú srác.
-Mondjad! - adta át a szót Suho.
-Juj, akkor! Én Chanyeol vagyok, vagyis Channie. Öhmm....én vagyok a legjobb rapper a csapatban. és....és azt hiszem, hogy én vagyok a legmagasabb is, és nekem a leggöndörebb a hajam itt. Szeretek vicceket mesélni, nagyon. És kábé ennyi.
-Hihii, Channie. Cuki a neved. - mosolyogtam idétlenül : Tökre aranyosak voltak a srácok, de tényleg.
-Akkor én jövök! Én vagyok Baekhyun, "Bacon". Rólam már hallottál. Szóval, én tök jól énekelek, meg táncolok, meg minden más, szeretem sminkelni a szememet, de nem vagyok buzi. Ohm.....mi van még? Hát igen, békönnek becéznek, pedig nem vagyok szalonna. Ja, és cuki a hajad, Hyerim. - mutatkozott be a fiú.
-Jhuuuuuj, köszi!
-Én is elmondhatom? - nézett cukin a be kell vallanom irtó helyes "maradék".
-Persze! - vigyorogtam.
-Akkor, Kim Jongin vagyok, mindeni Kai-ja. Én vagyok a legeslegszexibb tag a csapatban, még Sehunnál is szexibb vagyok. Imádok rappelni, de Channie-hoz képest kutyafüle vagyok. Sőt, inkább ordibálok, mint rappelek. Na és....szeretem a szép lányokat is! - vigyorgott.
-Jellemző. - morogta Sehun.
-De akkor is szebb a hasam, mint neked. - öltötte ki a nyelvét Kai.
-Menjél már! - egózott tovább Sehun.
-Na, oké, hagyjátok már.- vigyorogtam.
Őszintén, jól éreztem magam én is ezekkel a cuki srácokkal. De valahol éreztem, hogy nem lenne szabad sokáig itt maradjak, hogy.....nehogy.....beleszeressek valamelyikbe..