5. fejezet ~

Reggel arra ébredtem, hogy Channie és Beak kergetik egymást.
-Ti már megint birkóztok? - álltam meg a lépcsőn.
-Bacon el akarja venni a telefonomat. Nem akar békén hagyni. - mondta Chanyeol Baek elől menekülve.
-De egy csaj írt neki, és neme akarja elmondani ki az. - nyöszörgött Baekhyun.
-Gyerekek. - sóhajtottam, és elindultam volna vissza a szobámba, amikor beleütköztem Kai-ba.
-Jó reggelt! - mosolygott.
-Jó re... - mondtam volna, de Suho kijött a szobájából.
-Ilyenkor bezzeg fel tudsz kelni, amikor nem kell menni dolgozni?! - paskolta meg Suho Kai vállát.
-...gelt! - fejeztem be az előbb elkezdett mondatomat.
-Kész a reggeliiiiii! - ordított a konyhából Kyungsoo.
Suho már az asztalnál ült. Chanyeol és Baekhyun is befejezték a kergetőzést, és ők is helyet foglaltak.
-Menjünk mi is! - javasoltam, és indultam is volna le, de Kai megfogta a karomat.
-Áll még a tegnapi programm? - kérdezte.
-Persze. Megreggelizünk, aztán mehetünk is. - mosolyogtam, majd újra elindultam, mostmár Kai-val együtt. Mi is leültünk az asztalhoz.
-Sehun hol van? - kérdeztem, mert őt nem láttam.
-Valami csajnál aludt. - mondta Kyungsoo.
-És mikor jön haza? - kérdezősködött Suho.
-Mivel ma szabadnapunk van, valószínűleg csak valamikor estefele.
-Vagy holnap reggel. - vigyorgott Kai.
-Te már csak tudod. - nézett furán Baek Kai-ra.
-Te meg miről beszélsz? - kérdezte Kai.
-Te is minden szabadnapunkon más csajjal vagy.
Erre én sikeresen félrenyeltem a kakaómat, amitől fulldokolni kezdtem.
-Jól vagy? - veregette meg bátyus a hátam.
-Persze...jól vagyok. - köhögtem tovább.
-Mi lett a kezeddel? - kérdezte aggódva.
Kai-val összenéztünk, és elmosolyodtunk mindketten.
-Áh semmi, csak tegnap mosogatás közben elvágta az egyik kéz. Nem figyeltem. Semmiség az egész. - mosolyogtam.
Miután mindenki megreggelizett, összepakoltunk, és mivel nekem még mindig be volt kötve a kezem, ezért most D.O mosogatott. Én pedig felmentem készülődni.
Épp a táskámba pakoltam bele, amikor megpillantottam Kai-t az ajtóban.
-Mehetünk? - kérdezte.
-Mehetünk. - mostmár kész vagyok, minden megvan.
Lennt a nappaliban nem volt senki, gondolom elvonult mindenki a szobájába. Legalább nem kell magyarázkodnunk, hogy hova megyünk ketten. Azzal majd ráérünk, ha hazajöttünk.
Amikor sétáltunk azon gondolkoztam, hogy vajon Kai miért pont velem tölti a szabadnapját. Aztán eszembe jutott, amit Baek mondott reggel, hogy minden szabadnapot más csajjal tölt. Hirtelen megtorpantam, mi van ha ez egy randi? Mi van ha engem is fel akar szedni? És ha megkapja, amit akar, eldob, mint egy rongyot?!
Na ne, ezt nem fogom hagyni. Bármennyire is vonzódom hozzá, egy olyan fiúnak, mint  Kai, nem fogom megadni ezt az örömöt. Nehogy azt higgye, hogy bárkit megkaphat. - merengtem el gondolataimban.

***********

Ez a nap nagyon gyorsan eltelt, rengeteg helyen voltunk, vagy fél Seoul-t bejártunk. Nagyon jól éreztem magam Kai-val, de tudtam erősnek kell lennem.
Este olyan 7 óra körül már kezdett sötétedni, mi pedig a Han-folyó partján megpihentünk egy kicsit.
-Olyan jó itt, itt minden olyan más...nem olyan, mint Londonban. Ott mindig csak az a nagy nyüzsgés, itt pedig minden olyan....nyugis. - meséltem.
-Miért voltál Londonban?
-2 éve mentem ki, nem tetszett az itteni suli, így gondoltam Angliában jobb lesz....de nem így lett...
De mindegy, ne beszéljünk most erről, olyan szép a naplemente. - mondtam, majd egy kicsit összerezzentem, mert már eléggé kezdett hűvösödni.
-Fázol? - kérdezte Kai.
-Hát... egy kicsit, de kibírom. Nem vészes. - mosolyogtam, majd Kai levette az ingét és rámterítette.
-Te nem fogsz így fázni? - kérdeztem, mikor megláttam, hogy egy szál atlétában ül mellettem.
-Nem. Szerintem nincs annyira hideg. - karolta át a vállamat. A szívem egyre hevesebben vert, még bírtam, de tudtam, nem sokáig bírok neki ellenálni.
-Köszönöm! - mondtam, majd Kai adott egy puszit a homlokomra.
-Hát ezt nem hiszem el. Ez a srác teljesen kikészít. - gondoltam magamban.
Így átkarolva ültünk egymás mellett, és gyönyörködtünk a tájban...vagyis csak én, mert Kai éreztem, hogy egész végig csak engem nézett.
-Hiába próbálkozol, engem úgysem kaphatsz meg. - gondoltam. Bár az igazat megvallva irtó helyes srác.
-Hye, figyelj... - szólalt meg hirtelen Kai. -Emlékszel, hogy tegnap este mondani szerettem volna neked valamit?!
-Öhm....igen?!
-Tudod ez annyira más, annyira fura, hogy...
-Hogy? - fordultam felé.
-Mindegy haggyuk! - vette le rólam Kai a karját.
-De mondd nyugodtan. - néztem gyönyörű szemébe, miközben megfogtam a kezét.
-De nem megy. - szomorodott el. -Egyszerűen nem vagyok rá képes.
-Azért próbáld meg. - győzködtem, pedig valahol éreztem mit akar mondani.
-Tudod...amikor legelőször megláttalak, én már akkor tudtam, hogy te más vagy.....más mint a többi lány...
-Jaj ugyanmár Kai! Ezt mégis hány lánynak mondtad már. - akadtam ki egy kicsit.
-Igazából még senkinek se, mert te vagy az első olyan lány, aki iránt így érzek.
-Huh. És amit reggel Beak mondott? - kezdtek gyűlni a könnyek a szemembe, de még elég erősnek éreztem magam, úgyhogy nem sírtam.
-Tény, hogy elég kicsapongó életet élek, de....de szeretnék ezen változtatni.
-Mert az olyan könnyen is megy. Ugye?
-Van valaki, akiért szívesen megváltozok. - mondta teljes komolysággal, majd hirtelen megcsókolt.....