4. fejezet ~

Amikor benyitottam, meghallottam Kai halk szuszogását. és olyan édesen aludt, hogy nem volt szívem őt felébreszteni. Leültem mellé az ágyra, és hosszú percekig csak bámultam. Amikor elkezdett mocorogni, akkor kezdtem el ébresztgetni.
-Jó reggelt! - köszöntem először halkan, miután semmi változás nem történt, kicsit erőt vettem magamon.
-Kai, ébresztőőőőő! - mondtam az előzőnél jóval hangosabban, de erre sem reagált.
-Még hogy téged könnyebb felébreszteni! - morogtam, majd megfogtam az egyik földön lévő párnát, és teljes erőmből hozzávágtam.
-Héééé, normális vagy? Mégis mit kép... -mérgelődött Kai, aki miután meglátott engem finomabbra vette a stílust.
-Ne haragudj, csak nem szeretem, ha felébresztenek. - mentegetőzött.
-Aish, Kim Jongin! Még mindig az ágyban vagy?! - mérgelődött Suho az ajtóban. - Másfél óra múlva fellépésünk lesz. Emlékszel? Ne szedd össze magad és irány reggelizni! A többiek már farkas éhesek, és mindenki csak rád vár. - oktatta ki Suho Kait, aki egyből készülődni is kezdett.
-Öhm... asszem én is le megyek a többiekhez, te pedig jobb, hogyha sietsz, Suho már nagyon mérges és a kaja is kihűlt már. - mondtam.
-Igenis főnök! - intette egyet Kai, én pedig kimentem a szobából.
Alig 10 perc múlva már mindenki az asztalnál ült és jóízűen falatozott. Amikor végeztünk az evéssel bátyussal összepakoltunk, én pedig indultam mosogatni. A fiúk már indultak is a dolgukra, én pedig egyedül maradtam otthon. A nagy nyüzsgést most csend és béke váltotta fel. Leültem egy kicsit tévézni, majd megbeszéltem egy találkát a barátnőimmel., de hamar elindultam haza, mert gondoltam meglepem a fiúkat egy kis vacsival. Amikor hazaértem felhívtam Kyungsoo-t,  aki azt mondta, hogy vacsira hazaérnek. Én pedig neki is álltam. Hamar kész lettem , így volt időm megteríteni is, majd mikor mindennel végeztem leültem a TV elé. Fél óra múlva már jöttek is a fiúk.
-Micsoda mennyei illatok. - mondta Kai, mikor belépette az ajtón.
-Áhááá, kajaaa! - már ült is le az asztalhoz Chanyeol, majd a többiek is követték.
-Milyen volt a ami nap? - kíváncsiskodtam.
-Áh, csak a szokásos, fellépés, próba, fotózás stb. - legyintett Suho.
-Akkor gondolom alaposan elfáradtatok. - kérdeztem, mint aki nem tudná.
Lassan mindenki befejezte az evést, szépen megköszönték, majd mindenki elvonult a szobájába pihenni. A mosogatás megint csak rám maradt.
-Segítsek valamit? - jött oda hozzám D.O
-Nem, nem kell. Menj nyugodtam, pihenj le te is. - mosolyogtam, majd ezzel ő is felment.
-Már megint te mosogatsz? - mondta Kai és kivette a hűtőből a narancslevet.
-Haaa Kai, de megijjesztettél!
-Ne haragudj, nem szokásom szép lányokat ijjesztgetni. - mondta miközben felült a pultra, pont a mosogató mellé.Én csak furcsán néztem rá, ami természetesem szemet is szúrt neki.
-Zavarlak? - szürcsölt bele az italába.
-Nem, dehogy is....haggyuk. - mosolyogtam zavartan.
Majd Kai elindult vissza a szobájába...vagyis csak azt hittem. Kai hirtelen ötlettől vezérelve átkarolta derekamat, majd fejét a vállamra tette. Én éppen egy tányért tettem a helyére, ami miután váratlanul ért az előbbi, sikeresen kicsúszott a kezemből, összetört, és szerencsétlenségemre még a kezemet is elvágta.
-Áuuuu! - kiáltottam fel.
-Jézusom! Nem haragudj rám. Én.....nem is....én most hozok egy kis fertőtlenítőt. - mondta Kai, majd elkezdett a fiókban kotorászni, én pedig megpróbáltam feltakarítani a törött tányért.
-Ne, hagyd csaj, majd én megcsinálom. - mondta Kai, majd mindketten leültünk az asztalhoz. Ő lefertőtlenítette a sebet, majd gondosan bekötözte.
-Másod állásban orvos vagy? Vagy mi? - fogtam meg lüktető kezemet.
-Hát ki tudja?! - mosolygott sejtelmesen Kai, de hirtelen komolyra váltott tekintete.
-Annyira sajnálom. Én tényleg nem akartam... - nézett rám.
-Semmi baj. Nem a te hibád, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
-De én csak.... - nézett a szemembe. - ...mindegy haggyuk - hajtotta le a fejét.
-Jó, felejtsük el. - simogattam meg a karját, mire válszképpen csak rámmosolygott.
-Figyelj...holnap szabadnapunk lesz, és arra gondoltam, hogy....hogy nincs kedved elmenni valahova? - kérdezte félénken.
-K-k-ketten? - mondtam ki nehezen ezt sz egy szót.
-Hát....igen. - olyan aranyosan mosolygott, hogy kénytelen voltam igent mondani.
Azután Kai feltakarította a tányér törmeléket, én pedig felmentem, gyorsan letusoltam és eltettem magam holnapra....