6. fejezet ~

*Kai szemszöge*

Amikor a folyó parton ültünk egyszerűen nem tudtam másra figyelni, csak Hyerim-re. Annyira szép volt....és ahogy a lenyugvó napfény megcsillogtattam arcát, és ahogy beszélt...csak úgy ittam a szavait. Hihetetlen! Ez az érzés nekem még nagyon új. Azt hiszem szerelmes vagyok, de félek, hogy nem tudom neki bevallani, pedig ez most egy remek alkalom lehetne rá.
-Szedd már össze magad, te gyáva nyúl! - gondoltam magamban, és összeszedtem minden bátorságomat.
-Hye, figyelj! - szólítottam meg végre, de nem tudtam folytatni...egyszerűen nem voltam rá képes.
-Azért próbáld meg! - mosolygott Hye aranyosan.
Végre belekezdtem, de úgy éreztem, hogy ő nem nagyon akar hinni nekem. Úgy gondolja, hogy most is csak arra megyek ki, hogy behúzhassak magamnak még egy strigulát. De most nem.
-Van valaki, akiért szívesen megváltozom. - néztem mélyen a szemébe, majd megcsókoltam.

*Hyerim szemszöge*

Kai csókja hideg zuhanyként ért. Nem tudtam mit csinálni, annyira jól esett ez most, hogy kénytelen voltam visszacsókolni. Csókja édes volt. Beletúrtam dús hajába, miközben ő az arcomat símogatta. Levegő hiányában váltunk el egymástól. És bekövetkezett, amitől a legjobban féltem.
-Ennyit arról, hogy nem hagyom magam elcsábítani. - mérgelődtem magamban.
Pár könnycsepp gördült le az arcomon, ha csak arra gondoltam, hogy én is csak egy éjszakára kellek neki. Én nem akarom ezt. Nagyon megtetszett nekem ez a fiú.
-Hé, minden rendben? - törölte le a könnyeimet Kai. - Ne haragudj, én....én egy hülye vagyok. Sajnálom!
-Kai én...
-Tudom, tudom. nem hiszel nekem. - vágott a szavamba. -Pedig ez most tényleg nem az, amire gondolsz.
-Én csak...nem akarok...szóval én csak egy átlagos lány vagyok. Egy olyan fiú, mint te nem érdemel meg egy olyan lányt, mint én. - hadartam még mindig könnyeimmel küszködve.
-Igazad van, te túl jó vagy hozzám. - hajtotta le a fejét. -Nem érdemellek meg.
-Nem akarok egy lenni a sok közül.
-Te nem egy vagy a sok közül. Te vagy az egyetlen a sok közül. - nézett mélyen a szemembe, megnyomva az 'egyetlen' szót. Ezen a mondatán elmosolyodtam, és a könnyeim még jobban kezdtek el hullani.
-Ne sírj már! - törölte le ismét a könnyeimet Kai, majd finoman megcsókolt.

*Sehun szemszöge*

Este olyan 8 körül érhettem haza. Mindenki a nappaliban volt és a TV-t bámulta.
-Sziasztok! - köszöntem oda nekik, majd miután visszaköszöntek, elindultam a fürdőbe.

*Hyerim szemszöge*

-Szerintem a többieknek nem kellene még megtudniuk. - mondtam Kai-nak miközben a fiúk lakása felé tartottunk.
-Miért? Félsz, hogy hogy hogyan reagálnak? - húzott magához Kai, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Pontosan. - mondtam határozottan, mire Kai csak furán nézett rám. Adtam puha ajkaira egy hosszú puszit, majd bementünk a házba.
-Sziasztooooook! - rohant felénk Channie. - Hol voltatok?
-Öhm...... - hirtelen nem tudtam mit mondani.
-Csak elmentünk sétálni, mert Hyerim már rég járt itt, és felfrissítettük az emlékezetét. - mosolygott Kai.
-Na de egész nap? - szólalt meg végül Baek is. -Tényleg csak sétáltatok? - vigyorgott gyanakvóan.
-Tényleg! - vágtuk rá egyszerre Kai-val.
-Na, ha nincs több kérdés, akkor én megyek is, nagyon elfáradtam. - mondtam, majd megindultam a felfelé.
Éppen a fürdőbe készültem, abban a hitben, hogy nem lesz bennt senki, mivel mindenki lennt volt.
Amikor benyitottam, hirtelen kénytelen voltam felsikítani, és becsaptam az ajtót magam mögött.....